SNEWS 21 - A Zalman ZM-M240W és a 3D nyúl esete

Kinyúl a nyúl a képből - kezdhetnénk cikkünket stílusosan, de nem tesszük. "Elektromos ösztöke, hogy mit ki nem találnak"-fejezte ki megdöbbenését annak idején a bárány Orson farmján, és valóban, hova nem fejlődik a technika mondhatnánk.

Az elején persze én is nevettem, amikor olyan hülyeségeket olvastam, hogy 2D videókból 3D. Jó, még esetleg valahogy, hiszen ott van valamennyi mozgás, ha órákig elemzi valami erre kifejlesztett szoftver, üsse kavics, nem teljesen kizárt, de a minőség biztos csapnivaló, hiszen a Titánok harca idején is egész cégek dolgoztak azon, hogy a 2D-ben felvett filmet valahogy 3D-vé varázsolják, amikor kiderült, hogy abban van a zsé.

Meg volt valami olyan is, hogy 2D képekből 3D - na de minden hülyeséget azért nem hiszünk el. Egy 2D képben semmi mélységinformáció nincs - ráadásul annak idején magam is gyártottam két különböző szögből felvett képből Anaglyph képeket, pontosan tudom, hogy nem egyszerű elkapni azt a beállítást, ahol igazán kijön a térhatás. Azután jött a nyúl, és lehervadt a mosoly az arcomról.

A kezdetek

De ne szaladjunk ennyire előre. Jóllehet a téma csaknem egyidős a fénykép és mozgókép megjelenésével, meglehetősen sokáig kellett várnunk, amíg ez az őrület az otthonokba is betört.

James Cameron és az Avatar elsöprő kasszasikerét jócskán megelőzve Louis Lumiere már 1933-ban sztereoszkopikus kamerával forgatott, készülve a nagy áttörésre. A felvételek megtekintésének körülményessége miatt azonban nem ez, hanem az egyszerűbben vetíthető és élvezhető 2D film terjedt el.

Tütűűűű.... Jön a vonat.

Azután a 3D megjelenítés ilyen-olyan módszerekkel többször is megpróbálta elküzdeni magát az áttörést jelentő képzeletbeli határig, átjutnia rajta és szélesebb körben elterjednie valahogy mégsem sikerült.

Pedig igazán megpróbálta - a kék-piros szemüvegek, amelyekkel idehaza maximum képeslapokat, jobb esetben egy könyvre való ilyen-olyan képet nézegethettünk az Óceán másik partján koruk kasszasikereit jelenítették meg 3D-ben.

Persze ezzel nem is volt baj, amíg a filmek fekete-fehérek voltak. Színes filmeknél azonban már jelentkezik a kék-piros (vagy egyéb színpárral rendelkező) szemüvegek azon kellemetlen tulajdonsága, hogy a színes filmek esetén már bizony veszik a színinformációból...

Vigyázz! A gumiszörny ott van mögötted!

Le is ült a 3D filmek forgalma rendesen. Próbálkozások persze még mindig voltak, de mivel nem volt igazán aki mögéjük álljon, az egész szépen lassan belefulladt a gagyiba.

Egész addig a szép napig, míg az alaposan befagyott piacon hozzánk is be nem szivárgott a jégtörőnek szánt Beowulf. A Beowulf nyomában pedig Luc Besson után szabadon ott jött a Nagy kékség - James Cameron és az ő pénztárcákat megnyitogató, gátakat ledöntő, mindent 3D-vel elárasztó Avatar nagy kék (jegy)árhulláma.

Hogy miért épp ez a sztoriját tekintve újrafeldolgozás szagú, közepes, ám annál látványosabb film volt az ami végül ledöntötte a 3D elterjedése előtt álló, addig oly masszívnak tűnő gátakat? Biztosat nem tudhatunk, de az tény, hogy ez a film volt az, ami végül kiragadta a 3D filmeket az addig méltatlanul elfoglalt "annyira jó, hogy rögtön DVD-re jött ki" szintű gagyi kategóriájából.

Az biztosan hozzájárult, hogy James Cameron képes volt akkora költségvetést a film mögé állítani, amit a kategória már régesrég megérdemelt volna. Nem utolsósorban egy 2D filmnek, a Titanic-nak köszönhetően, ahol két dolgot volt képes megmutatni. Az egyik, hogy eszement összegeket képes elkölteni - a Titanic elkészítése idején nem is az elemekkel, mint inkább az elszálló költségek miatt ideges producerekkel kellett igazán megküzdenie. A másik pedig az, hogy ha végül összerak valamit, az tarolni fog a pénztáraknál. És hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az épp mostanában megjelent utolsó Harry Potter rész, amely a jegypénztáraknál minden létező rekordot megdöntött, egyedül két filmet volt képtelen befogni. Valószínűleg mindenki kitalálja, hogy a Titanic és az Avatar volt ez a két kivétel.

Átugorva tehát a Pandora erdőktől zöldellő kék világára (élve a szándékolt képzavarral-Emeric SH) megvolt végre a tényleg lenyűgöző látványvilág és az elképesztő kasszasiker ahhoz, hogy a "színvonalas", mindennek már csak huszadik részét elképzelni és elkészíteni képes, komoly pangásnak indult filmpiac ismét beinduljon.

Az Avatar által ütött résen keresztül - nem utolsósorban a pénz szagára - nem is érkeztek igazából, hanem egyenesen özönlöttek át a többiek is. Megragadtak mindent, ami picit is 3D-nek és piacra dobhatónak tűnt és tolták kifelé őket. Így kerültek hát a piacra megjelenés előtt álló, eredetileg 2D-ben felvett filmek sebtiben elvégzett - vagy esetenként be sem fejezett, emlékezzünk arra a bizonyos, mindössze néhány perc 3D tartalmat felmutató Harry Potter részre - 3D konverziói, amelyek bár természetesen messze elmaradtak az Avatar által felállított szinttől, ám a sikert szerencsére mégis képtelenek voltak megállítani.

Home edition, avagy a Háztáji megoldások

Természetesen ezek a filmek már nem ugyanazt a technológiát használták, mint néhány évtizeddel korábbi elődeik. Az új szemüvegek lencséi már nem kék-pirosak - bár a 3D élmény élvezetéhez még mindig szemüvegek szükségeltetnek. Eleinte ezeket a szemüvegeket az előadás végeztével haza is lehetett vinni, majd a mozik észbe kaptak, és azóta begyűjtik őket a látogatóktól. Nyugalom, ha van egy otthon, az önmagában még kevés az otthoni 3D-hez. (Bár természetesen megcsodálhatjuk és akár körbe is járhatjuk benne bármelyik cserepes virágunkat, cikkünkben mégsem ezzel a 3D-vel foglalkozunk.)

Ami az otthoni felhasználást illeti, igazából három fő megoldás látszik elterjedni, vegyük is röviden sorra mindet - előnyeikkel és hátrányaikkal. Fontos tudnunk, hogy egyik sem mai találmány, de az Avatar gerjesztette őrület tette őket igazán elterjedté.

Az első megoldást autostereoscopic parallax barrier-nek hívják, és leginkább a legújabb generációs 3D okostelefonokban, tabletekben illetve a Nintendo 3DS-ben láthatjuk (és valószínűleg megtalálható lesz néhány eljövendő termékben is). Működését tekintve a kijelző előtt egy olyan réteget helyeznek el, amely bizonyos betekintési szögből vízszintesen megakadályozza egy adott pixel észlelését - a bal szem tehát minden második pixelt fogja látni, a jobb szem pedig a maradékot. Előny: elvitathatatlan előnye a két alábbi megoldással szemben, hogy nem igényel szemüveget, csupasz szemmel is élvezhető, az élmény igen látványos. Hátránya, hogy a betekintési szög ijesztően kicsi, hosszú távon fárasztó (az alábbi két megoldásnál nagyobb) megterhelést ró a szemre, végezetül pedig (legalábbis a 3DS esetében) felezi a vízszintes felbontást.

Igen drága 3D kvarcjáték látható a képen

Vannak ezután az aktív szemüveges TV-k és monitorok. Ezek ma már jobb esetben 120 Hz-es frissítéssel és igen egyszerű módszerrel dolgoznak. A szemüvegek az egyik szem által látott képet mindig letakarják - hogy melyiket, azt másodpercenként 120x változtatják, szinkronban a TV/monitorral, ami ekkor mindig az adott szemnek szánt képet mutatja - a szinkronban maradást kábel vagy jeladó biztosíthatja.

Mai hír, hogy a nagy gyártók végre megállapodtak egy egységes szabványban - eddig azonban a monitorokat és videókártyákat párban kellett venni. Tehát voltak monitorok, amelyek csak Nvidia, voltak monitorok amelyek csak Amd Radeon kártyával működtek együtt. Előnye: mivel itt nem veszik a felbontásból ez a megoldás biztosítja a legnagyobb felbontást, 120Hz esetén egy 60Hz-es monitornak megfelelő folyamatossággal. A betekintési szöge szintén ennek a megoldásnak a legnagyobb. A monitorok viszonylag olcsók, és kaphatóak idehaza is. Hátránya: a szemüveg aktív, tehát áramra van szüksége, amit akkumulátor, elem vagy kábel biztosít. Ettől a szemüveg nehezebb, a kábelmentes megoldások esetén pedig időnként fogja magát és lemerül. A szabad szemmel nem érzékelhető vibrálás megterhelő sokak szemének, ezt tetézi, hogy bármilyen monitoron kívüli fény (akár a led a monitoron) láthatóan vibrál. Végezetül bár ezek a monitorok viszonylagosan olcsók, az őket meghajtani képes videokártyákért mélyen a zsebbe kell nyúlnia a tulajdonosoknak..

A 3D marketing képekkel ellentétben a térhatás mindig végetér a monitor szélénél

A harmadik megoldás esetén szintén a monitor képe elé kerül egy réteg, amely minden második sort eltérően polarizál - egy megfelelően kiképzett szemüveg pedig csak az adott szemhez tartozó szűrőnek megfelelően polarizált fényt engedi át. Ez a szemüveg passzív, nem igényel áramot, ugyanazon az elven működik mint a mozikban használt 3D szemüvegek - olyannyira, hogy gyakorlatilag cserekompatibilisek egymással. A különböző hullámhosszú (színű) fény azonban nem mindig polarizálható ugyanolyan hatásfokkal - ebből pedig úgynevezett crosstalk alakulhat ki (amikor az egyik szem a kép bizonyos részein olyasmit lát amit neki nem kellene), bár ezt a fejlesztésekkel egész jól sikerült már minimalizálni. Előnye: passzív szemüveg, amely jóval könnyebb aktív társainál, nem kér enni, így le sem merül. A szemüvegen keresztül a monitoron kívüli dolgok tökéletesen láthatóak, ugyanúgy lehet vele a szemüveg levétele nélkül a TV-re vagy másodlagos 2D monitorra kitekinteni. Nem igényel drága videokártyát sem, hiszen nem kell másodpercenként 120x váltogatnia a képet. Hátránya: drága monitor, felezett függőleges felbontás, minimális crosstalk és mivel nem kapható idehaza, eBay-ról kell rendelni (Németo. ajánlott, onnan nincs vám).

És a valóságban a hajók sem lebegnek ki a szoba közepére

ZM-M240W és a másod-terror nyúl

A Zalmannak álcázott Trimon monitor

A látszat ellenére, és dacára annak, hogy az apropóját egy 24 inches 1080p Zalman ZM-240W monitor beszerzése adta, cikkünk mégsem róla szól. Persze jó, szép, lenyűgöző, droool, etc. Nem is arról, hogy idehaza nem lehet kapni, merthát itthon mit lehet kapni. Arról sem, hogy szemüveg nélkül mezei 2D monitorként is használható, de még csak nem is arról, hogy hogy néznek ki rajta a játékok. Vagy teszem azt hogy néz ki rajta az Avatar, mert atom jól néz ki, ha a történet nem is világrengető. Vagy hogy milyen jól néz ki rajta a többi, ám tisztelet a kivételnek tartalmilag teljességgel nézhetetlen 3D film. Erről mind szólhatna, de nem fog. Hát nincs itt senki aki kideríthetné, miről is akar szólni?

Theories like fingerprints - everybody has them.

Szerencsére van. Valószínűleg nem sokan emlékeznek rá, tekintve, hogy az 1930-1950 között gyártott fekete-fehér filmeket idehaza szökőévente egyszer vetíti valamely eldugottabb TV csatornánk, de méltatlanul mellőzött a nagy detektív. Charlie Chan az egyik szereplő akit cikkünk megemlíteni szándékozott - bárki, aki akár egy hónapja azt mondta volna, hogy 3D-ben fogok Charlie Chant nézni, hát megállás nélkül, gumilabdaként pattogva röhögtem volna körbe. A képen bal lent látható Charlie Chan a cirkuszban epizód egyik jelenetében fagyott az arcomra a mosoly először, amikor a kistermetű táncosok mögött látható paraván, és amögött a cirkuszsátor ponyvája is jól észlelhetően hátrébb volt a szereplőknél. Mindezt pedig nem több hetes, napos vagy akár csak órás konverziók után, hanem valós időben prezentálja akár az új PowerDVD, akár a Tridef médialejátszója - mezei, rossz minőségű fekete-fekete fehér 2D forrásanyagból. Mit is mondhatnék... Ha nem lenne valami még ennél is durvább hátra.

Fuss, ha kedves az életed

Ő az. Nem, nem a nyúlon túl., A nyúl az. És nem, nem spiráztam túl a szerepemet. Az a nyúl ott, aki egy régi családi karácsony idején került felvételre, amikor még a 3D mánia előszele nem volt a határban sem. Ez a nyúl ez lemászik a képről, képen töröl, vesén rúg, és leharapja a füledet. Én szóltam.

Az Anaglyph konverzió eredménye

Mind a PowerDVD, mind a Tridef lejátszója - és valószínűleg még számos egyéb program - ugyanis csaknem valós időben képes őket 3D-be konvertálni. Mivel a Tridef képes piros-kék szemüvegekkel nézhető Anaglyph képekre is konvertálni, álljon itt a fentebbi kép azok számára, akik rendelkeznek ilyen szemüveggel (a színek természetesen nem lesznek hibátlanok). Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a forrás egy 2D kép volt.

A monitorhoz konvertált kép

Azon szerencsések számára pedig, akik esetleg rendelkeznek passzív szemüveges TV-vel/monitorral álljon itt egy nekik konvertált kép - a színek itt tökéletesen megőrződnek, és a 3D hatás is intenzívebb. És hiába néz ki barón az Avatar, hiába izgalmas 3D-ben játszani a játékokkal, vagy akár régi filmeket konvertálva nézni - mégis a 2D-ben rögzített családi képeket, apukát, anyukát, testvért, rokonokat, és nem utolsósorban keresztfiamat, Kázmérkát 3D-ben látni az igazi sokkhatás.

Valahol itt dől el az emberben, hogy megérte megvenni ezt a drága dögöt. És hogy ez amit lát, ez nincs is, mert hülyeség, ilyen nincs. Ezt még hosszú évtizedek múltán fogják majd csak feltalálni.

Aztán el is megy szólni Köbükinek, hogy hívja ki az üvegest, mert mióta megjött ez a monitor érezhetően huzat lett a házban...

 

Szerzõ: Emeric SH