SNEWS 21 - Virtual Grand Prix 2

Újabb játék tért vissza gyökereihez a Virtual Grand Prix 2 személyében. Ha még emlékszünk az elsõ részre, a Virtual Grand Prix ha nem is látványvilágában, de kezelhetõségében és fizikájában a mai napig az egyik legélethûbb Forma 1 szimulátor Amigára. Kezelhetõséget és fizikát tekintve a második rész sem hoz szégyent a sorozatra, a grafika minõsége az OpenGL-nek köszönhetõen viszont jelentõsen javult. Azt már nem is említve, hogy a készítõk - gyökereiket nem feledve - a többi platformmal ellentétben a MorphOS változatot ingyen tették elérhetõvé.

Virtual Grand Prix 2

Persze sajnálatos módon a második rész sorsa is - csakúgy mint gépünké volt - jóval hányattatottabb, hiszen ennek fejlesztése már nem Amigán zajlott - kedvencünk felett sajnos idõközben eljárt az idõ, és hosszú ideig tûnt úgy, hogy ebben a stagnálásban nem is következik be jelentõsebb változás. Az alkotók tehát nehéz szívvel bár, de továbbléptek, és a Solaris alatt fejlesztett játék sokáig csak Windows és MacOS/OSX alá volt elérhetõ.

Fák és kék ég - meg az a szép zöld gyep...

Mint ahhoz azonban hozzászokhattunk, bár számtalanszor tûnt úgy végleg elnyeli a feledés homálya, platformunk nem az a feladós fajta. Meghazudtolva minden várakozást, MorphOS/Pegasos és OS4/AmigaONE reinkarnációkban tért vissza, valóra váltva az egykoron csak álmodott és képeken létezõ PowerAmigák fogalmát. Ha pedig az új gépek egyelõre nem is veszélyeztetik vetélytársaik dobogós helyezéseit, a Virtual Grand Prix 2 futtatásához bõségesen elegendõek.

Már megint mindenki szembejön a boxban...

A játék nem hazudtolja meg magát: miután zsinórban huszadjára vágjuk autónkat a palánknak és törjük ripityára már az elsõ kanyarban, egy picit mind kénytelenek vagyunk picit összeszedni magunkat és felkiáltani: ez szimuláció! Igazából még a játék kezdõk számára fenntartott Arcade fokozata is nehezebb, mint amit a legnehezebb játékoktól megszokhattunk: a realisztikus mód nedves pályákon nem megfelelõ abroncsokkal pedig még az igazi profik képességeit is próbára teszik. A kezdetek kezdetén tehát komoly kihívás az elsõ kör megtétele is: de amint megszokjuk magunk is csodálkozni fogunk milyen simán leszünk képesek autónkat vezetni - az elsõ hibáig. A játék ugyanis csakúgy mint a valóságban realisztikus módon könyörtelenül megbüntet minden hibát. A fûrõl az aszfaltra visszatérve gázt merünk adni úgy hogy nincs még minden kerekünk a biztonságos betoncsíkon? Autónk olyan kipördülésekkel válaszolhat, amelyet magunk is megcsodálunk - de ettõl csak még jobban megszeretjük majd.

Ahol mindenki otthon érezheti magát.

A VGP2 ugyanis nem ma kezdte a szimulációt. Készítõi valódi Forma 1 alkatrészek szimulációval foglalkoznak, az azokra ható mechanikai hatásokkal és beállításaikkal, így nem csodálkozhatunk, hogy a felfüggesztésektõl a kerekekig mindent beállíthatunk autónkon - és ezeknek a beállításoknak bizony áldásos vagy éppen katasztrofális hatása is azonnal megmutatkozik majd.

És ezek csak a felfüggesztések beállításai.

Aki kipróbálja ezt a játékot nem csalódik majd. Valami felejthetetlen élmény amikor 4 játékos egymást követve próbálkozik meg a kanyarokat egyes sebességi fokozatnál nagyobb váltóállással bevéve mind lentebb tornászni a hihetetlenül magas köridõket. Hogy azután kellõ önbizalmat gyûjtve - majd én megmutatom - az elsõ kanyarban vágja a palánknak autóját. Ezt a játékot akár híve valaki az utolsó részletekig menõ realisztikus szimulációnak akár nem - egyszerûen vétek kihagyni!

Bud Spencer és Terence Hill után szabadon - soha ne felejts el a kanyarok elõtt addig lassítani, hogy még ne sodródj le a betoncsíkról (így nem a palánkról vakarnak majd össze), és padlógázt is már csak akkor adj, ha az autód orra már egyenesen áll (így pedig azt kerülheted el, hogy háttal a palánkra kenõdve folytasd a versenyt). De jobb ha tudod, az egész mit sem ér, ha nincs a Mázli Faktor!

 

Szerzõ:
Emeric SH
(C) SpaceHawks 2004