SNEWS 21 - INTRO
Ezúton ragadnám meg az alkalmat, hogy üdvözöljek mindenkit a huszonegyedik számban és században, satöbbi satöbi. Ennyi azt hiszem meg is teszi köszöntésnek :) Plusz még mielõtt a dolgok közepébe csapnánk, megjavítottam a Message Boardot is, egyelõre csak a 21-es szám GUI-ja alól elérhetõ - bár az igazat megvallva ahhoz nem fûzök túl sok reményt, hogy huzamosabb ideig mûködni fog, egészen biztosan meg fog változni megint minden a serveren amin fut... Most viszont már szépen lassan elcsendesedik a nézõtér, sötétbe borulnak a sorok, es miközben csendesen figyeljük már gördül is fel a függöny...
Az Amiga azt hiszem fontos pillanathoz érkezett el története folyamán.
Elôször acélos gyökereket eresztett, felszívta és magába olvasztotta
képességeinket és kívánságainkat, majd szárat eresztve megvalósította azokat.
Magasra, nagyon magasra tört. Ez a szikár, fás szár hosszú ideig emelkedett
és emelkedik, pusztán saját belsô elemészthetetlen hajtóerejétôl, alig
néhány levelet vagy ágat növesztve csak, törve elôre, fel, magasabbra, tartva
a lépést az egymást váltó korokkal. Ha nem is mindig az élvonalban, de
szorosan követve azt: ha más nem volt, önmagát fejlesztve, fej-fej mellett
törve elôre a többiek mellett. Immár nem az egymást váltó tulajdonosok évei
ezek. Szövetségek formálódtak, teljesen függetlenül az anyacégtôl, és viszik,
fejlesztik tovább azt amit az már képtelen volt.
Van egy szó, amely ismerten és ismeretlenül is összeköt bennünket, és
amelyre nem tudunk nem tekintettel lenni: Amiga. Valamely furcsa véletlen
folytán összefonódott vele a sorsunk, segítségével társakra leltünk, és ha
tetszik, ha nem: bizony történelmet írtunk. Mi akik vele voltunk ezen nehéz
idôszak alatt tudjuk igazán, mit is jelent ez a szó. Ma már olyan a hangzása,
mintha az ôsidôkbôl jönne: erôt és büszkeséget sugároz, és példa nélküli
társadalmat és élni akarást, a jó túlélésre való, ellenállhatatlan ösztönét
jelképezi. Olyan korszakban gyökerezik, és olyan példátlan lelkületet és
hozzáállást tett magáévá, amelynek már csak fakó, halvány nyomait találhatjuk
a számítástechnika történetének végtelen pusztaságában. Ott, olyan korban
szökkent szárba, és olyan büszke, érdek nélküli kitartást szívott magába, és
annyira a jövôt jelképezte, hogy a jövôbe kitörve, magára hagyatottan és
viharoktól tépázva is mind a mai napig képes volt életben maradni.
A Commodore csôdjével véget ért egy igen fontos korszak az
Amiga történetében: addig nem tudtuk ugyan, és csak így az idôk távolából
látszik, de a felhalmozás évei voltak ezek. Elegendô lendületet és tartalékot
kellett gyűjtenünk, messze a többiek elé törve minden téren: azután hirtelen
kifutott a lábunk alól a talaj. Ekkor vette kezdetét a türelmes, kizárólag a
társadalmon belülrôl fakadó erôk által folytatott, soha meg nem szakadt
fejlôdés. Itt vagyunk, csaknem egy évtizeddel e korszak kezdete után, és még
mindig nem éltük fel az összes tartalékunkat. Számos elem eredetileg
egyedülálló képességeinkbôl és akkor ismeretlen lehetôségeinkbôl más helyeken
is megtalálható már: azóta sincs azonban semmi, amely önmagában hordozná
minden elemét ennek a világnak, és lehetôségeinek. Nem, nem vagyunk
lehetôségeinknek és tartalékainknak a végén semmiképp.
Valami fontos azonban megváltozott. Befejezôdött, végetért, elfogyott a
lendület, ha így akarjuk mondani. Az egész megállt, megtorpant: innen már nem
tör magasabbra. Az Amiga nevezetű virág ugyanis kinyílt. Az új gépek
megjelenésével az Amiga, bármennyire is hasonlítanak még csupán kezdetleges
bimbókra, megkezdett egy új folyamatot, olyat, amely páratlan és egyedülálló
jelenségnek ígérkezik hányatott történetében: az Amiga nagyon úgy néz ki,
hogy annyi év töretlen fejlôdése, majd hosszú, ínséges évek után végre
megállapodik, erôre kap és újra a nap felé fordulva... igen, virágba borul.
Remelem, azt hiszem :)
Szerzõ:
Emeric SH |
 |
