SNEWS 21 - A fémek mennek valahová

Jelen, meglehetősen öncélú fejtegetésünk témája a gravitáció, elektromágnesesség, gyenge kölcsönhatás, röviden mindenféle olyan kölcsönhatás lesz, amelyek kézenfekvő közvetítő közeg híján mind ugyanúgy csodálattal töltenek el bennünket, mint töltötték el az embereket 100 évvel ezt megelőzően is.

Az ember mindig magából és környezetéből indul ki - elég ha a témában talán legismertebb példára gondolunk, amelyben a sajtban élő baktériumok próbálják kicsiny világuk eredetét megfejteni, de a tehenet azért mégsem képesek kikövetkeztetni. Mást persze nem is nagyon tehet. Annak oka is, hogy ezek a kérdések történelmünk folyamán pár száz évig kevésbé foglalkoztattak bennünket mint most annak okát két másik, hasonlóan alapvető emberi tulajdonságban kell keresnünk. Ezek egyike, hogy csak azokra a kérdésekre keressük a válaszokat, amelyeket eszünkbe jut feltenni magunknak. A másik pedig, hogy bizony jó pár száz évig nem volt kedvünk ilyen kérdéseket feltenni magunknak.

Filozófiánk ebből a szempontból örök és állandó - és egyben a rendelkezésünkre álló eszközök közül talán a legkevésbé alkalmas a bennünket körülvevő világ, vagy ha részének érezzük magunkat, saját magunk felfedezésére.

Rövidesen az is kiderül, hol jut majd szerephez történetünkben. Annak a kérdésnek a megválaszolását kell rábíznunk, mennyiben vonható párhuzam élettelen testek, atomok és a világunkat alkotó még apróbb részecskék, a nálunk végtelenszer nagyobb bolygók és csillagok és köztünk, élőlények között. A felvetés, amellyel rövidesen előhozakodom valószínűleg az eredeti kérdés megválaszolását illetően a legkevésbé sem releváns. Mégis, lehetséges magyarázatot kínálna számos nagyon is jelenlevő - vagy inkább kínosan hiányzó valami létezésére, amelyek olyan talán nem is létező elméleti mankók megszületéséhez vezettek, mint a gluonok, hurkok vagy éppen Kepler seprűi, amelyek feladata a planéták ellipszis alakú pályán tartása volt.

Mindezeknek a kulcsa pedig talán nem is más, mint a... villamos. Igen, tudom, prózai, és látszólag vajmi kevés köze lehet az eddig elmondottakhoz. Képzeljük el azonban egy villamos végállomását, két sínpárral, a két sínpár között pedig egy viszonylag szélesebb peronnal. (Nem, nem Evitáról van szó-Emeric) Jelen pillanatban épp nem áll bent villamos, így nem tudhatjuk melyik vágányról fog a következő szerelvény indulni majd - ennek megfelelően az utasok is egyenletesen töltik ki a két vágány közötti teret.

Igen, persze a villamos megérkezte felveti két alapvető dolog megfelelőjének létezését az atomok vagy épp a csillagok világában. Az egyik a fotonok megfelelője, amelyet még talán könnyebben elképzelünk. A másik viszont az értelemé.

Mennyiben hasonlítható a gravitációhoz, az elektromágnesességhez vagy éppen a gyenge kölcsönhatáshoz az, ahogyan az utasok a kinyíló ajtókhoz tólulnak? Valószínűleg semennyire. A párhuzam minden bizonnyal csupán látszólagos.

De mi van ha mégsem? Mi van, ha egy elektromágnes közelébe kerülő fémrészecskék egész egyszerűen csak menni akarnak valahová?

Szerzõ: Emeric SH