WORLDNEWS ISSUE 19
AMIGA SDK

Azt hiszem azzal teszek pontot az új Amiga tevékenységének végére, hogy kijelentem: kezd tetszeni az irányvonal, amelybe a hivatalos Amiga halad, és kezdek megbarátkozni az SDK és a jövendõ OS nyújtotta ígéretekkel. Ezt ugyanis az eddigiekben mindig az aktuális tulajdonos gyors csõdje, lemondó nyilatkozatai, és tulajdonosváltás követte. Kiváncsi vagyok, most miként alakulnak a dolgok.

Ha az uj OS és az SDK nem is, vagy nem is lesz a legjobb a világon, azt azonban úgy hiszem már most el lehet mondani róla, hogy az eddigi legellentmondásosabb, és várhatóan a legnagyobb vitákat és indulatokat kiváltó OS lesz az Amiga eddigi történetében.

Hogy így lesz, ahhoz nem kell messzire mennünk, már kész és kiforrott ítéletek születtek vele kapcsolatban már kis hazánk Amigás közösségén belül is, és kialakultak a táborok, SDK pro és kontra.

Gyönyörû példája ennek, hogy az Amiga.org-on az SDK-ról egy pozitív review ücsörög, a Czech News-en ellenben (hacsak el nem siklottam felette) kizárólag negatív hangvételû kritika olvasható. Az egyik az egekig magasztalja, a másik a sárga földig húzza le ugyanazt az SDK-t.

Nem merülnék itt most fejtegetésekbe arról, hogy egy cikk leközlése (Amiga.org) és egy 41 of 3358 comment leközlése között mi a különbség, ugyanis az ellentábor valószínûleg leharapná a fejem, és elõítéletesnek bélyegezne - lényeg a lényeg, a hozzáállás az új VP alapú rendszerhez nemhogy még formálódóban van, de lassan már véglegesen gyökeret ver, amit azután már semmilyen OS nem lesz képes megváltoztatni.

Amit most elmondok nem lesz általános vélemény, szokásomtól eltérõen nem kívánok mások nevében is beszélni - szigorúan magánvéleményrõl lesz tehát szó. Úgy hiszem tehát megilleti az új koncepciót, az SDK-t és magát majd az új OS-t, hogy messzebbrõl is vessünk rá pillantást, mint a pillanatnyi elvárásaink az aktuális operációs rendszerünkkel kapcsolatban.

Ez ugyanis nem az AmigaOS továbbfejlesztett változata, hanem egy olyan operációs rendszer, amely nagyban hasonlít arra a módra, ahogyan az akkori Amiga összeállt. Az Amigában ugyanis, ha alkatrészenként megnézzük nincs semmi géniuszi, túlnyomó többségében akkor már létezõ és máshol használt alkatrészekbõl rakták össze, mégis valami olyan kerekedett belõle, aminek igazi értékét csak az értheti, aki már találkozott vele.

Gondoljuk csak meg - és elnézést a múltba kanyarodó kis kitérõért, de gyakran van szükségünk távlatokban látni ahhoz, hogy a jelen helyzetünket jobban tudjuk értékelni -, az Amiga nem volt a világ leggyorsabb számítógépe, chipjei külön-külön lettek összeszedegetve más területekrõl, az elõzõ "generációnak" sem volt feltétlenül és megingathatatlanul elõrelátható befutója (ehhez elég az Atari keletkezésének történetére visszaásnia magát valakinek) - nagyon sok mindenben kifejezetten gyengének is tûnhetett (gondoljunk a már akkori "professzionális számítógépek" és a kialakult Amigás közösség merevlemezzel rendelkezõ egyedeinek arányára) akárki szemében. Mégis a maga nemében páratlan gép született vele - egészében volt forradalmi, és nem összetevõiben.

Valami ugyanilyet látok a VP alapú operációs rendszerünkkel kapcsolatban is. Az ellenérzések vele kapcsolatban már most is jórészt olyasmikre alapulnak, és olyasmikbõl születnek, hogy olyan dolgokat kérnek számon rajta, amelyek nem tûnnek egybõl nonszensznek az operációs rendszer jellegét figyelembe véve: felét azonban mi is ki tudjuk szórni a kukába, hiszen a Czech News által közölt kritika jórészt negyedét az teszi ki, hogy az SDK azért rossz, gyenge és béna, mert nem eléggé Intel specifikus: az írás szerzõje hiányolja az MMX és jónéhány PII lehetõség támogatását.

Egyszerûbb helyzetben vagyunk, ezt az egy negyedet (vagy legalábbis jó részét) magunktól elvetjük, de mi van a maradék résszel: nem merül fel esetleg, hogy a kritika többi része is legalább megkérdõjelezhetõ, csak épp a mi nézõpontunk is változtatásra szorulna?

Vegyük inkább sorba mit nyújt és mit szeretne nyújtani ez a jövendõ operációs rendszer. Ahhoz, hogy filozófiáját megértsük figyelembe kell vennünk, hogy a kézbentartható eszközök világából érkezett: az elérendõ célként kitûzött pont pedig egyszerûnek hangzik, mégis talán a legnehezebben megvalósítható: platformfüggetlen és mégis hatékony rendszer létrehozása.

Nem az új OS lesz az elsõ, amely megpróbálkozik a feladatban lapuló látszólagos ellentmondás feloldásával: majdnem jó megoldásokra már láthattunk számtalan példát. A Java, különösen új változatai platformfüggetlenek ugyan, de problémák vannak vele a hatékonyság terén: a Linux hatékony ugyan, de a hatékonyság érdekében számtalanszor esett és esik áldozatul a támogatott platformok közötti átjárhatóság.

Legutóbb, nem is oly régen született meg a Transmeta, amely indulásakor hasonló célokat tûzött zászlajára. A problémára a Transmeta egy hardware megoldást kínál, ahol a processzor alakítható át már létezõ processzorokká (a programok számára legalábbis), ami azt jelenti, hogy a Transmeta processzorral rendelkezõ géptulajdonosok (elvileg) bármely más processzorral rendelkezõ géppé alakíthatnák át a gépüket. Jelen pillanatig ebbõl mindössze az vált valóra, hogy tud Intel processzorként viselkedni, és nem úgy fest, mintha valaha is tovább óhajtana lépni ezen...

Az OE (nevezzük így a továbbiakban a hivatalos Amiga jövendõ operációs rendszerét) mintha ugyanazokat az elveket követné, mint amiket megjelenése elõtt a Transmetát elõállító cég is hangoztatott, csak épp a másik oldalról.

Az OE programok ugyanis egy nem létezõ, tehát virtuálisprocesszoron (VP) futnak, és annak "gépi" kódjában vannak a programok eltárolva. Elsõ hallásra ez ugyanúgy hangzik, mintha a Java-t és a Java motorok elvét hallanánk, azonban ez gyökeresen különbözik attól. (Ez a hasonlóság sokáig megtévesztett engem is.) A VP "gépi" kódja ugyanis egyáltalán nem hasonlít a Java programokhoz, sokkal inkább áll közel egy igazi processzorok nyelvezetéhez (ígéretek szerint ezért is várható tõle gyors futási sebesség), és mint assembly nyelv nem rendelkezik olyan iszonytató teljesítménykorlátokkal mint a csakis Java-ban programozható Java binárisok.

Ez a VP ugyanis programozható ugyan közvetlenül a VP nyelvén, azonban az SDK-ban találhatunk már hozzá C fordítót(!) is egy módosított GCC személyében. Magyarán a VP sokkal mélyebbrõl fut neki a problémának, és remélhetõleg sokkal tovább jut majd, mint korábbi vetélytársai.

Amit ezzel nyerünk az szinte tökéletes portolhatóság, igen jó elérhetõ sebességek mellett. Ugyanúgy, mint a Java esetében itt is elég csupán a VP gépi kódot az aktuális processzor valódi gépi kódjára fordító környezetet egyszer megírni a célplatformra, és elérhetõ lesz az összes, más gépeken íródott OE alkalmazás - és hasonlóan a Javahoz itt is lehetõség van egy adott operációs rendszer felett futtatni az OE-t, valamint leehtõség van "natív" módon, kizárólagosként futtatni az OE-t gépeken.

Elméletben legalábbis ez ilyen szépen néz ki. Ha megnézzük a Java hátrányait, akkor talán a második rögtön a szoftverek hiánya, illetve rendkívül körülményes Java-ra való átírhatósága jelentette. Az OE esetében ellenben ez általában nem sokkal haladja meg annak nehézségét, mint egy picit specifikus program két Linux platform közötti portolása. A C fordító ugyanis adott, és csupán a kódot kell fordíthatóvá pofozni - amirõl a Java használók álmodni sem igen merhetnek.

És hogy hol jön ebbe a képbe az AmigaOS? Az AmigaOS fogja kölcsönözni azon tulajdonságait az OE-nek, amelyek egy operációs rendszert igazi Desktop operációs rendszerré tesznek. Valamint a hivatalos Amiga ígéri a klasszikus Amiga szoftveres támogatását - ez valószínûleg emulációt jelent majd.

Hogy pontosan mivé fog formálódni az OE, hogy mennyire lesznek sarkalatos pontjai teljesítményének a néhány fejlesztõ által hiányolt, többségében a platformfüggetlenségre törekvésnek betudható hátrányok és bizonyos hardwarespecifikus dolgok "nem megfelelõ" kihasználhatósága - és hogy mennyire sikerül majd teljesen platformfüggetlenné tenni a végleges OE-t, az még a jövõ kérdése. Az azonban tény, hogy az SDK messze nem olyan rossz, mint lehetne (és mint számítottam rá - messze több, mint egy "speciális" Java fordító), ha nem is olyan jó, hogy ne lehetne gyenge pontokat találni benne.

A maximális hangsúly azon fekszik, hogy hogyan lehet úgy az Amiga, az OE játszóterévé tenni a világ összes gépét, hogy a felhasználókat ne tántorítsa el sem a portolhatóság esetleges körülményessége, sem pedig a teljesítményben megmutatkozó esetleges hátrányok sem. Tehát nem egyetlen Amiga gép fogja meghódítani a világot, hanem hirtelen a világ összes gépe Amigává változik majd...

Emeric SH